A BEETHOVEN EMLÉKMÚZEUM

Az 1958 táján létrejött gyűjtemény a székesfehérvári István Király Múzeum állandó kiállításaként a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében, a Brunszvik-kastélyban, az épület legrégebben megépített részében kapott helyet. Azóta is itt látogatható. Ugyanebben az évben kezdődött meg a kastélypark szigetén a nyári Beethoven-estek sorozata. Kezdetben az Állami Hangversenyzenekar, majd utódja, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ad nagysikerű hangversenyt minden évben.
A múzeum első felújítását (1973) a Fejér megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai végezték. A múzeum 1988-ban az Akadémia fennhatósága alá került, felügyeleti szerve az MTA Zenetudományi Intézete lett. Az emlékgyűjtemény fenntartását vállaló martonvásári kutatóintézet a kastély földszintjén újabb szobákat adott át a múzeumi célokra.
1988-ban a Beethoven Emlékmúzeum fenntartása átkerült a kiállításnak helyet adó akadémiai intézethez. A következő évben a fenntartó intézet az MTA Zenetudományi Intézettel együttműködve az állandó kiállítást felújította.
2020-ban Beethoven születésének 250. évfordulójának tiszteletére megújult a Beethoven Emlékmúzeum kiállítása.
A kastély, az angolpark, a kiállítás, a tudomány jelenléte és a koncertek különleges, egyedi kulturális-tudományos és természeti élményt kínálnak a közönségnek.

MŰTÁRGYAK A KIÁLLÍTÁSBAN

A kiállítás legféltettebb kincse a Beethoven hajszálait magába foglaló medalion. Beethoven halála után Anton Sauter muzsikus, költő a halottasházban levágott egy hajfürtöt a zeneszerző hajából, majd ezt az ereklyét Franz Seraphin Hölzlnek ajándékozta, aki tovább ajándékozta a Pécsi Dalárdának a Beethoven születésének 100. évfordulója tiszteletére adott 1870. december 19-i pécsi hangverseny alkalmából.
F erdinand Schimon Beethoven portréjának másolata. 1879-ben készítette Juhász Tinka. Az eredeti portré 1820 körül készült. Beethoven társalkodó füzetében többször is megemlítette, hogy Ferdinand Schimon készít róla egy képet.
A nagyteremben látható Streicher márkájú zongora 1829-ben készült és került a Brunszvik-családhoz, amikor a kastélyba költözött Brunszvik Ferenc felesége Justh Szidónia, aki remekül zongorázott. Valószínűleg Brunszvik Ferenc rendelte feleségének és az épp akkortájt átalakított kastély zenetermében helyezték el. 2020-ban a zongorát restauráltattuk, melynek révén a hangszer évente egy-egy alkalommal megszólaltatható.